Kereslet és kínálat...

Az utóbbi időben a nemesfémek iránti kereslet egyre inkább megnőtt, egyfajta következményeként a globális pénzügyi válságnak, a tőzsdei indexek esésének, az energia és élelmiszer drágulásának.

Az infláció folyamatának növekedése szintén a nemesfémeknek kedvez, és egyre inkább fokozza az irántuk való világszintű érdeklődés erősségét.

Sokan azért döntöttek a nemesfémek mellett, mert érzékelték a világgazdaságban uralkodó kedvezőtlen éghajlatot.

Nem titok, a negatív tényezők (katasztrófák, gazdasági világválság, terrorcselekmények) szinte automatikusan növelik az arany és az ezüst árfolyamát.

Legfőképpen Kína és India azok az országok, amelyek ennek a tendenciának a növekedését biztosítják.

Ezek az országok sok-sok milliós, és egyre csak bővülő népességükkel nem csak életszínvonalukban szeretnének csatlakozni a nyugathoz, hanem szeretnék felhalmozni a saját kultúrájukban jólétinek számító eszközöket is. Ezek között az eszközök között az első számúnak mindig is az arany számított.

2007-ben a világban felhasznált aranykészlet egy ötöde (715,5 tonna) Indiára jutott. A felhasznált aranymennyiségben Indiát csak Kína közelíti meg, aki már az Amerikai Egyesült Államokat is letaszította a második pozícióból.

Az láthatjuk, hogy kereslet van a nemesfémekre, de a kínálat esete már nem ilyen egyszerű. Tudniillik, a kínálat csökken. Ez a jelenség pedig azzal magyarázható, hogy a világ aranykészletei kimerülőben vannak.

Szakértői vélemények szerint a mai kitermelési ütem mellett - figyelembe véve a technológia határait -, a nemesfémkészletek akár már húsz éven belül is kiapadhatnak. Az arany ára azonban még nem merítette ki a lehetőségeit.

Az infláció és a dollár vásárló potenciáit figyelembe véve, az arany megháromszorozhatja mostani árát - nem kevesebb, mint 2500 USA dollár egy unciáért.