|
Ötezer éven keresztül, kezdve a fáraókkal, a királyokon át, egészen a mai tehetős elnökökig, a legbefolyásosabb és leggazdagabb családok aranyban és ezüstben halmozták fel és őrizték meg vagyonukat. Az arany és az ezüst mindig a hatalmat és a gazdagságot szimbolizálta. Évezredeken keresztül egy, az országhatárokat és kultúrákat áthidaló fizetőeszközként funkcionált.
A papírpénzzel történő ellátás végtelennek tűnik, míg az arany és ezüst korlátolt határokkal rendelkezik (a történelmünk folyamán kitermelt arany elférne egy teniszpályán). A kormányok nyomtathatják a pénzt, hogy kifizessék tartozásaikat, de igazi, kézzelfogható értékek, mint például az arany és az ezüst előállítására képtelenek. Nem szükséges ahhoz, sem kristálygömb, sem különösebb jóstudomány, hogy kijelentsük, akármilyen valuta is dominál a nemzetközi pénzpiacokon, az arany és az ezüst, vagy az egyéb nemesfémek képesek lesznek megőrizni értéküket. A nemesfém, mint fizetőeszköz, az egyetlen reális pénzforma, amit az emberiség egész történelme során „feltalált”.
|
Egyes országok kormányai fokozatos munkával törölték ki a kollektív tudatból, hogy a nemesfémek, különösen az arany és az ezüst sok ezer éven át stabil világvalutának számított, amely nem volt kitéve az inflációnak.
Eközben pedig fokozatosan növelték a nemzeti bankjaik nemesfémkészleteit, hogy olyan tartalékokkal rendelkezzenek, amelyek ellenállnak az időnek, a pénzügyi és geopolitikai megrázkódtatásoknak.
Az arany és az ezüst még ma is főszereplő a pénzpiacokon, illetve az államok egymás közötti és a nemzeti bankok elszámolásában, és amennyiben az Amerikai Egyesült Államokban komoly gazdasági probléma merülne fel, a világ kész lenne visszatérni az arany szabványhoz.
Jobb és univerzálisabb, valódi értékkel bíró fizetőeszközt még úgysem tudott kitalálni az emberiség.
|
